Bocz Gyula

Az 1937-ben Pécsett született és 2003-ban ugyanott elhunyt Bocz Gyula azon nem túl nagyszámú, Képzőművészeti Főiskolát nem végzett szobrászművész közé tartozik, akik figyelemreméltó életművet hoztak létre, pályájuk sajátos alakulása vagy más okok miatt azonban viszonylag ismeretlennek számítanak.

Autodidakta módszerrel tanulta ki a művészetet, kezdetben gyári munkásként dolgozott.
A nagyharsányi szobrásztelepen dolgozva éveken át jelentős elismerésben volt része, 1975-ben azonban ottani működése ellehetetlenült, ezt követően tíz évig nem kapott állami megrendelést, nem rendezhetett kiállítást. Bizonyos értelemben máig elszigetelt jelenség maradt. Műveire az országos kritika a 2017-es Egy/kor című Műcsarnok-beli kiállítás kapcsán figyelt fel igazán, művészetének hazai és nemzetközi gyökerei azonban jórészt feltáratlanok, átfogó értékelése hiányzik.

Ennek egyik oka Bocz visszavonult vidéki életmódja, valamint az, hogy életműve kevéssé kötődik művészcsoportokhoz; mindvégig saját, öntörvényű útját járta.

Bocz a neoavantgard, azon belül az organikus törekvések jeles képviselője, egyben a land art egyik első magyarországi szobrásza. 1968-ban a pécsi Pintér kertben (Pintér arborétum) a helyszínen talált kövekből faragott kisméretű szobrokat, majd egy város alatti pince falába domborművet készített. Az 1969–1972 között a Nagyharsányi szobrásztelepen a Szársomlyó keleti kőbányájának sziklafalából kifaragott, Élet című, négy részesre tervezett kompozícióját, a jelenleg is fő művének tekintett monumentális Spirál munkálatai (1971–1973) miatt hagyta abba. Több mint négy évtizedes munkássága során több mint húsz köztéri szobrot és domborművet alkotott, melyek legnagyobb része Baranya vármegyében található. A grafikát és a kisplasztikát gyakran előtanulmánynak szánta nagyméretű szobraihoz; a monumentális szobrászat egyfajta kiteljesedést jelentett a számára.

Bocz legkedvesebb anyagai a különböző nemes kövek voltak. Művei kétharmadát ezekből, egyharmadát fából faragta, és van néhány fémből, csontból, valamint üvegből készített alkotása is. A köveket nagyrészt magyarországi kőfejtőkből szerezte be, de használt erdélyi, szibériai és carrarai fehér márványt; külföldön járt barátai többször hoztak számára különleges köveket. Elsődleges céljának az anyag belső tulajdonságainak, azokban rejlő artisztikum megmutatását tartotta. Nem akart különösebb értelmet, vagy jelentést tulajdonítani szobrainak – bízott a művek mindenkori befogadóra gyakorolt hatásában. Az 1960-as években készült korai figurális szobrai (pl. Liszt Ferenc) után főként természeti formákat (pl. Hullám, Spirál) idéző, absztrakt műveket alkotott, ugyanakkor gyakran rejtett figurális motívumokat szobrai és domborművei részleteibe.